A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 14 Dózsa György lázadása. |
Benedek Elek |
2011.03.24. 11:16 |
Keseredett szívvel, de hallgatagon huzza tovább az igát a nép: egyetlen joga volna a szabad költözködés, melyet annyi törvény biztosított s melyet a nagyurak soha komolyan nem vettek. És tovább húzza az igát, talán még sok száz esztendeig, szó nélkül, ha X. Leó pápa eszméje: a törökök ellen indítandó keresztes hadjárat alkalmat nem szolgáltat az elfojtott szenvedélyek kitörésére. Az urak nagy örömmel fogadták a tervet, melyet Bakócz Tamás a királyi tanácsban adott elő. A gondolat, hogy a papság bűnbocsánatot hirdető prédikácziókkal a török ellen tüzeli a népet, s a jó, az Istenadta nép megszabadítja a keresztény világot s első sorban Magyarországot a török hódítás állandó veszedelmétől, megváltja a maga vére árán: rendkívűl tetszett.
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 13. A Hunyadiak kora. 2. rész |
Benedek Elek |
2011.03.24. 10:44 |
Mátyás hosszú uralkodása alatt az alsóbb osztályokból sokan felemelkedtek, régi családok pusztultak ki s foglalták el helyüket ujak, de, természetesen, ez a változás nem jelentette a birtokok eldarabolódását: az ő idejében is a földbirtok jó felerésze a főurak tulajdona, a többi meg a középnemesség közt aprózódik el. Az ő idejében tünik fel a szegény nemes Zápolyai család, melynek egyik sarja, Zápolyai János, alig fél száz esztendő mulva már Magyarország királya: az utolsó nemzeti király. ... »Meghalt Mátyás király, oda az igazság!« Ez a fájdalmas kiáltás tört ki milliók szivéből, midőn Mátyás, az igazságos, örök álomra hunyta le szemét. És im, az első igazságtalanságot a saját véréből való vérnek kellett tapasztalnia: Corvin Jánosnak! Mátyásnak két házasságából nem született gyermeke, s Corvin Jánost, ki egy boroszlói polgárleánynyal való szerelmi viszonynak volt a gyümölcse, szemelte ki utódjául. Ám hirtelen jött halála megakadályozta abban, hogy még az ő életében Corvin János fejére tegyék a koronát s azok a főurak, kik, míg Mátyás élt, szinleg pártolták Corvin János királylyá választását, amint a nagy király behunyta szemét, pártot ütöttek ellene.
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 13. A Hunyadiak kora. 1 rész |
Benedek Elek |
2010.03.22. 09:33 |
Futótűzként terjedt el a megdöbbentő hír, hirtelen megelevenedtek az utczák, a nép nagyobb és nagyobb tömegekbe verődött, a felháborodás hangja kitört az egyszerű szőlő-munkások szívéből, s valóságos zendülés támadt: az első utczai zendülés, a melyről tudomásunk van. A katonaság, akárcsak ma történt volna, szétverte a zendülő parasztokat, de ezzel nem fojtották el a mértéktelen felháborodást, mely országszerte hatalmába ejtette a jobb érzésű emberek szívét. ... Az idővel 40 ezer főnyire szaporodott fekete sereg, melynek cseh sereg volt a magja, székelyek az íjászai, alföldi magyarok a huszárai, mind jobban háttérbe szorította a nemességet mint haderőt: Mátyás lassanként adóval válttatta meg a nemesség hadi szolgálatát, mert jobban bizott a parasztságban, mely kitartóbb, mely a hadviselés terheit, az időjárás sanyarúságait inkább birja, mint a kényelemhez szokott nemesség. Ha az állandó hadviselések kényszerítik, hogy a népre nagy adót vessen, meg is becsüli a népet, melyre az ő idejében igazán illett: »egyik kezében ekeszarva, másik kezében kard«.
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 12. Az erdélyi parasztlázadás |
Benedek Elek |
2010.03.06. 12:19 |
Az újra meg újra hozott királyi rendeletek, és a parasztlázadás során több ízben is megkötött egyezségek azt bizonyítják, hogy hol az egyik, hol a másik fél nem tartotta be ezeket. A királyi törvényeket a főnemesség rendszeresen megszegte, aláásva ezzel a Zsigmond király által tanúsított segítő szándék hitelességét. Mivel a parasztok sem bítztak (jogosan!) abban, hogy a megkötött egyezségekeket a nemesség betartja (lásd a véd- és dacszövetésget (a magyar nemesek-székelyek-szászok között) ezért, újra és újra kiújultak a harcok. Érdekes megfigyelni, hogy az egyezségekben és törvényekben nem igen voltak szankciók, az ezeket megszegőkkel szemben, de leginkáb a nemesekre vonatkozóan! A jobbágyokkal szemben szankciók nélkül is állandóak voltak a túlkapások, és az urak és az egyház rendelkeztek is a megfelelő erővel, hogy ezt betartassák! Sőt ahhoz is elegendő volt ez az erő, hogy bármiféle következmény nélkül szeghessenek meg bármely törvényt, megegyezést, vagy erkölcsi parancsot. Azonban a parasztság mindenféle törvény ellenére is kiszolgáltatott maradt földesurának! Nekünk maiaknak is tanulságul kell szolgáljon történelmünk ezen szakasza (is)! Minden törvény annyit ér csupán, amennyit betartanak vagy betartatnak belőle. Ha egy törvény ellentétben áll a jó erkölccsel, akkor hiteltelenné, ezért károssá válik. Ha viszont egy törvény bár etikus is és jószándékú is, ám mégsem tudnak neki érvényt szerezni, ugyanolyan értéktelen, sőt káros, mint az etikátlan törvény! (Audie)
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 11. Úri hatóság alatt |
Benedek Elek |
2010.02.26. 11:53 |
|
... midőn egy főur egymagában ily rettentő nagy hatalom volt, mily szánalmas lehetett a nép helyzete. S a mi példátlan a magyar történelemben, a királynak úgy szólván sorba kell venni a Csák Mátékat, hogy egyenként leverje, megtörje. ... Róbert Károly a köznemességre és a népre vetette a szemét: ebben volt az az erő, mely, ha ügyesen használja ki, megdöntheti a nagy urak féktelen hatalmát. - Mit tett a király? Uj főnemességet teremtett a vagyonosabb, megbizhatóbb középnemesi osztályból. ... A magyar vitézségnek és hűségnek nem egy megható tanuságát tapasztalja a király s nincs oka megbánni, hogy a köznemességet s népet különös kegyelmében részesíti. ... Azokban a főnemesekben, kik nyiltan daczoltak vele, nem lehetett bizodalma, még ha »megtértek« is. A banderiumok tartásának nagy költsége vitte rá aztán Nagy Lajost, hogy 1351-iki törvényben a jobbágyságot kilenczed adó fizetésére kötelezte: ebből kellett a földesuraknak fedezni a bandérium költségeit.
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 10. A főnemesség |
Benedek Elek |
2010.02.26. 11:52 |
|
... valóságos küzdelem foly Timotheus zalai főesperes miatt, kit IV. Orbán pápa zágrábi püspökké akar tenni. Közben IV. Orbán meghal s utódja IV. Kelemen hajthatatlan marad, Tudjuk, hogy az oroszlán nem küzd férgekkel, és a sas nem támad verebekre. És te, nagyságos fejedelem, mégis annyira fáradsz abban, hogy egy püspöködet letaszítod? A miket szemére hánysz, föltéve, hogy mind igaz, nem róhatók föl neki, mert nem maga teremtette magát, hanem az Isten;... Ez a levél diadalra juttatja a nép fiának ügyét, s a főpapok rendjébe emelkedik Timotheus, illetőleg a főurak közé, mert hiszen a püspöki széket mind urak töltötték be, köztük nem egy olyan, a ki méltatlan volt erre.... A megye tehát kezdetben demokratikus jellegű intézmény, a gyüléseken szava van a népnek is s az ő sorából is emelkednek egyesek előkelő megyei tisztségre. Vannak egyházi és világi főurak, vannak köznemesek, városi polgárok és vannak - jobbágyok. Ez utóbbi nevezet alatt elfér mind a köznép. Itt kezdődik a népnek az igazi története.
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 9. A tatárjárás. |
Benedek Elek |
2010.02.11. 09:35 |
|
Ehhez járul az urak izgatása, kik azzal bolondítják a népet, hogy a kunok a tatárok szövetségesei. Csak azért jöttek hamarább egy-két esztendővel, hogy megtanulják a magyar nyelvet, megismerjék az országot, s aztán kalauzolják a tatárokat. Semmi sem volt könnyebb, mint ezt elhitetni a néppel, mely oly sokat szenvedett a kunok garázdálkodásai miatt s mely a királynál nem talált igazságot. S midőn a tatárok csakugyan betörnek az országba, mégpedig három oldalról: a vereczkei szoroson Batu kán, a borgói szoroson Kadán, északról Peta, - elemi erővel tört ki a magyarságban a gyülölet a féktelen kunok ellen. A király Budára hivta a világi és egyházi főurakat, magát Kuthent is, tanácskozásra, de ekkor már oly nyíltan vádolták a kunokat a tatárokkal való alattomos egyetértéssel, oly fenyegető módon viselkedett a magyar nép, hogy Kuthen ki sem mozdult pesti szállásáról s a királynak őrséget kellett rendelni Kuthen szállása körül. A tanácskozások közben érkezett meg Dénes nádor, akit a király a vereczkei szoroshoz rendelt volt, azzal az izgalmas hirrel, hogy a betörő tatársereg tönkre verte egész csapatját, ő maga néhányad magával alig tudott megmenekülni. Ez az ütközet 1241. márczius 12-én folyt le s már márczius 15-én Batu kán seregének előcsapatai ott voltak Pest határán. Megérkezésöket égő faluk jelenték a pesti népnek. Márczius 17-én már hamuvá lett Vácz városa is s a váczi püspök, Ugrin érsek, megütközvén egy tatárcsapattal, harmad-negyed magával menekült Pestre.
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 8. AZ ARANY BULLA |
Benedek Elek |
2010.02.10. 07:28 |
|
Abban, mit a költő Tiborcz szájába ad, semmi tulzás. A király elébb derüre-borura osztogatja birtokait, napról-napra kevesebb jövedelem foly be, ám azért az udvartartás fényesebb, pazarabb, mint valaha. Oly eszközökhöz kénytelen nyulni, melyek általános elégedetlenséget szülnek országszerte. Ha addig a föld népe élelemmel látta el a királyt és udvarát, annak megvolt a jogi alapja: a király a maga birtokának terméséből vette az őt illető részt. Most azonban a helyzet megváltozik. A király és udvara nem törődik azzal, hogy elajándékozott földön utazik át: megköveteli, hogy őt és udvarát ellássák élelemmel. A nép vállaira tehát kettős teher nehezedik: kétszeres adót fizet. Osztozik a földesurral is, a királylyal is. Ez azonban csak egy része az elviselhetetlen terheknek. Ott van még a pénzbeváltás. A megszorult király minduntalan úgy segít magán, hogy pénzt veret, mindég rosszabbat, folyton váltatja be a pénzt, a népet zaklatják, sanyargatják a pénzbeváltók, nincs tőlük nyugodalma. A sót, melynek oly fontos szerepe van a szegénység háztartásában, megdrágítja, ezzel is nehezítvén a nép megélhetését, a nélkül, hogy a kincstáron segített volna. Ott veszi a kölcsönt, a hol találja, gyakran erőszakkal, királyhoz nem illő módon s a megfogyatkozott királyi javak jövedelmét kölcsönök fejében leköti az izmaelitáknak és a zsidóknak. Ezek, természetesen, nem kimélik a népet: földet nem lévén joguk vásárolni, úgy segítnek magukon, ahogy tudnak. Ők hajtják be az adót, szedik a vámot, a révpénzt, ők a sójövedelem bérlői s mert ezek a bérletek bizonyára nem voltak olcsók, a föld népén hajtják be a királynak adott kölcsönöket s azoknak uzsora kamatját.
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 7. A királyi hatalom. |
Benedek Elek |
2010.02.09. 09:10 |
|
Mit értett valóképpen a földi kevélységek alatt, kitünik rendeleteinek első könyvéből: visszaveszi mindazokat a birtokokat, melyeket nem Szent István adományozott, mert »illetlen dolog volt, hogy hanyatlásunkkal a királyi udvar tisztessége is velünk hátramenjen.« Vagyis gyengült a királyi hatalom, s a folytonos adományozások következtében nehezen lehetett födözni a királyi udvartartás szükségeit. Gazdagodott a nemesség, szegényedett a királyi család. A szőlőt, telket, földeket, mit elődei adományoztak, nem bántja, a mi első pillanatra ellenmondásnak látszik, de nyilvánvaló, hogy itt a kisebb adományokat kell értenünk. Az esztelenül elprédált nagyobb uradalmakról és jogokról van itt szó. Mert nemcsak az uradalmakat veszi vissza, hanem az egyházaknak adományozott halászatokat is, csak annyit hagyván meg a papok kezén, hogy a mindennapi szükségre elegendő hal legyen. Meghagyja az erdőket is az egyház kezén, bizonyára azért, mert az erdők után nem lehetett még akkor jelentékeny jövedelemre számitani. Ám gondolt a holnapra is, nemcsak a mára. Mig a Szent István adományozta birtok mindenféle örököst illetett, a többi királyok adományozta birtokban való örökösödés jogát szükebb korlátok közé szoritotta. Apáról fiura szállott a birtok, s ha fiu nem volt, az apa testvéreire, majd ezeknek a fiaira, de ha testvére nem volt, az adományos birtok visszaszállott a királyra.
|
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 6. Megye és község. |
Benedek Elek |
2010.01.30. 10:36 |
|
Mansio vagy mansus: ez volt a földmíves nép lakóhelyének a neve. A ház s a hozzá tartozó udvar és kert. De használják a domus szót is, melylyel eredetileg a nagyobb birtokosok házát különböztették meg a szegény nép manzióitól. Néhol a nép a manzióval egybefüggő területen kapott szántóföldet, kaszálót, másutt meg a művelésre szánt föld távolabb esett a manziótól. Ezen kivül minden község határán volt közös birtok (legelő és erdő), mit a földmíves nép együtt, egyforma joggal használt. A zsellérnépnek azonban, melynek a kezén nem volt föld, a közös birtokban sem volt része. A XI. században már bátran beszélhetünk nagy-, közép- és kisbirtokról. Nem is beszélve a királyról és családjáról, a főpapok már nagybirtokosok, nemkülönben azok az urak is, kik örökség és a királynak tett szolgálatok utján jutnak nagyobb területekhez. Mind jobban és jobban kezd formálódni a nagybirtokosok osztálya. És formálódik a középbirtokosok osztálya is, a középnemesi osztály, mely szintén királyi adomány utján kapta kisebb terjedelmű birtokát. Legnépesebb, természetesen, a kisbirtokosok osztálya, mely a maga vagy a más földjét művelte.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…