Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Asimov: Kavics az égben - 4.fejezet	Asimov	2011.05.02. 17:50
– Aha – villant föl Ennius –, és az idegi ingernek le kell küzdenie ezt az akadályt! – Pontosan! Az elválasztó réteg visszaveti az inger erejét, és lelassítja a közvetítését a vastagságának négyzetével arányosan. És ugyanez vonatkozik az agyra is. Most próbáljuk elképzelni, hogy valami módon csökkenthetjük az egyes sejtek közötti szigetelőréteg ellenállóképességét. – Azt, amit föntebb említett? – Lényegében a szigetelőerejét. Mindössze erre törekszem. Amennyiben ez sikerül, az inger könnyebben átugorhatja azt a küszöböt. Az ember pedig egyre gyorsabban és gyorsabban gondolkodik... – Állatokon már kipróbáltam a berendezést. – És milyen eredménnyel? – Nos, a legtöbbje igen hamar elpusztul az agyi fehérjék denaturálódása következtében, másképpen mondva ezek a fehérjék koagulálódnak, mint mondjuk a kemény tojásban. Ennius elfintorodott. Tovább…

Asimov: Kavics az égben - 3.fejezet	Asimov	2011.04.17. 14:52
– Ebben az esetben nem statisztikai egyedülállóságról van szó. – Arvardan egy-egy kortyintás között gondosan megválogatta a szavait. – Ennél többről van szó. A jelenségben fölmérhetetlen lehetőségek rejlenek. A biológusok bebizonyították, vagy legalábbis azt állítják, hogy azokon a bolygókon, ahol a légkör és a tengerek radioaktivitása bizonyos értéket meghalad, az élet nem alakulhat ki... És a Föld ilyen szennyezettsége jóval meghaladja ezt a mértéket. – Nagyon érdekfeszítően vázolta föl ezeket a folyamatokat de ha valóban minden úgy van, ahogy ön állítja, akkor mi a helyzet a földi élettel? Itt hogyan jöhetett létre? – No látja, lassan még ön is elcsodálkozik rajta. Ám a válasz, legalábbis azt hiszem, egyszerű. A radioaktivitás, még azon a minimumon felül is, amely elegendő az élet kialakulásának megakadályozására, nem szükségszerűen pusztítja el a már létező életet. Lehetséges, hogy átalakítja, de különlegesen nagy dózisoktól eltekintve nem semmisíti meg. – A legkevésbé sem értem az eszmefuttatás lényegét – mondta Ennius. – Hát nem teljesen világos? A Földön az élet korábban keletkezett a radioaktivitásának kialakulásánál. ... Mindenesetre oda akarok kilyukadni, hogy az illető állítása szerint kifejlesztett valami szerkezetet, amelyet „összegző"-nek nevez, és amely, úgymond, fokozza az emlősök tanulékonyságát, idegrendszerük befogadóképességét. Tovább…

Asimov: Kavics az égben - 2.fejezet	Asimov	2011.04.17. 11:48
A Föld – folytatta – a maga ódon civilizációjával és rendkívüli természeti környezetével olyan szokatlan kultúrát tár elénk, amelyet társadalomtudósaink oly hosszú ideje méltatlanul mellőznek, csupán a helyi kormányzatnak okozott nehézségeket látva benne. Minden reményem megvan rá, hogy egy, legföljebb két éven belül forradalmi változások következhetnek be a társadalomfejlődés és az emberi történelem megingathatatlannak vélt elméletei területén. – És így tovább és így tovább, fejezte be lendületes kézmozdulattal. Arbin Marén csak fél füllel hallgatta a mondottakat. – Vajon mit ért azon, hogy „szokatlan kultúra"? – dörmögte. ... Grew így vélekedett: – A gondotok nyilvánvalóan abból a körülményből fakad, Arbin, hogy én dolgozóként szerepelek a nyilvántartásban, ezért a termelési előírásaink három főre szólnak. De már unom, hogy minden bajnak én vagyok az okozója. Máris két évvel éltem túl az időmet. Elég volt. Arbin határozottan megbántódott. – Egyáltalán nem erről van szó. A legkevésbé sem állítom, hogy bármiképpen a terhünkre vagy. – Nos, különben is, mit számít az egész? Két év múlva úgyis újra népszámlálás lesz, és akkor végleg el kell mennem. Tovább…

Asimov: Kavics az égben - 1.fejezet	Asimov	2011.04.17. 10:36
No és az a kis rongybaba? Azzal mi a helyzet? Érezte, amint egyre jobban elbizonytalanodik. Biztosan mégiscsak álom az egész, különben valóban nem épelméjű. Meglepetéssel tapasztalta, hogy a napszak is megváltozott. Már késő délutánra járt, legalábbis az árnyékok egyre inkább meghosszabbodtak. A hely tökéletes kihaltsága hirtelen dermesztő nyugtalanságot ébresztett benne. Nehézkesen talpra emelkedett. Úgy érezte, emberekkel kell találkoznia, bárkivel! És föltétlenül rá kell találnia valamilyen házra, ahhoz pedig mindenekelőtt valami utat kell keresnie. Ösztönösen arrafelé fordult, ahol láthatóan ritkábban nőttek a fák, és lassan elindult. Az esti hűvösség már belopózott a kabátja alá, és a fák teteje is fokozatosan elmosódott, bizonytalanná vált, amikor végre kiért az egyenes, teljesen néptelen makadámúira. Hálás megkönnyebbüléssel igyekezett a keskeny sávon előre, örömmel érzékelte a szilárd talajt a lába alatt. Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk