METAMORFÓZIS I. II.
Zábrácki László 2010.03.01. 20:00
Igen vége ennek az önmegsemmisítő világrendnek, aki ezt nem látja, - az halott. Látom mindnyájukat, és egyszerre sajnálom, és gyűlölöm őket. Látom viszont azokat is, akik már érzik tudják, hogy mi vár ránk: - Háború! "Sajnos" - kéne mondanom, de nem mondom, mert Gaia megsimogatja a fejemet és halkan a fülembe súg: - Vagy ti tisztítjátok meg soraitokat, vagy én, de akkor nem garantálom hogy marad ember e földön.
METAMORFÓZIS
Első rész.
Bár mindent megtettetek hogy megakadályozzátok, mégsem sikerült. Pedig oltottatok, mostátok az agyamat, és sokszor kalodába zártatok. De azt a pici kis gént ami e népet oly sokszor győzelemre vezette most sem tudtátok kiirtani. Ez a kis gén ami nekünk a gyémántnál is értékesebb, és a megfelelő időben mindig elkezd csillogni, hogy irányt mutasson.
A sok év alatt felgyülemlett, de soha fel nem tett kérdések, szinte egy csapásra választ kaptak. A rengeteg hír ami özönlik médiából hirtelen letisztult, helyére került. Már nem úgy nézek Amerikára mint a világ megmentőjére, már nem hiszem hogy a politikusok értünk dolgoznak. Már látom hogy az EU nem a mi érdekeinket szolgálja. Hazudtatok!
Vajon mi vezethet egy öngyilkos merénylőt, vajon mi az ami ráveszi a legősibb parancs, az „élet” kioltására? Már értem. A ködös ellenség kép kitisztult, testet öltött.
Átalakultam! Helyére került minden. Gondolatok, érzések, hangulatok. Harcossá lettem, nektek köszönhetően. Tökéletesen és tisztán látok, veszélyessé váltam számotokra, tudom.
Fújhatod a könnygázt, emelheted a hangod, fenyegethetsz, kirúghatsz, üthetsz, már nem érdekel, sőt minden rezdülésetekkel egyre erősebb vagyok. Ti szörnynek hívtok, én viszont titeket látlak annak. Egyet ne felejtsetek; elértétek, sokkal jobban utállak titeket mint ti engem. Nagy hibát követtetek el azzal hogy lenéztétek a népemet. Történelemre hivatkoztok?! Hát, ha nem csak tanulnátok, hanem érteni tudnátok, akkor most ti is megértenétek hogy mi történik a világban. Egy nemzetet akartok eltiporni, egy olyan nemzetet, akit még soha, senkinek nem sikerült. Hát legyen! Ti akartátok! Írjunk hát közösen egy új évszámot.
A kezdet.
Elkúrtátok, de nagyon! Krisztinát nem kellett volna akkor reggel beültetni a stúdióba, katartikus élmény volt. Mint amikor egy hívőnek megjelenik Isten. Ahogy vége lett a riportnak, percekig csak ültem és bámultam magam elé. "Jézus Mária!" - kiálottam fel hangtalanul, ezt a gusztustalan, hányingerkeltő politikát lehet így is csinálni?
És elkezdődött a metamorfózis. Visszagondolva már nem tudom mi vezérelt, de nagyon felgyorsultak az események. Én akinek kifordult a gyomra a politika szó hallatán, egy hónap múlva már a JOBBIK kongresszusán ültem, küldöttként. És a kép kezdett összeállni, már nem vakként néztem a híreket, már átláttam az embereken. Mintha Neo lettem volna a Mátrixból aki bevette a megfelelő tablettát. A tudás és a fájdalom szinte egyszerre járta át a testemet. Mit tesztek földemmel, népemmel?!
*
Második rész
Halott vagy!
Azóta szinte folyamatosan írok, nektek, nekik. Soraimat nem tudom mi vezérli, csak azt tudom, hogy mi célja. Az ő általuk gyúrt rengeteg csipától a szemetek beragadt, vakként bolyongtok a nagyvilágban. Érzem, ez így nem jó. Megfogom a kezed és odaemelem a szemedhez, majd rád üvöltök: – Töröld! – És te amikor résnyire nyílik a szemed, mit csinálsz a látványtól? Megijedsz! Mitől is? A tudástól? A felelősségtől? Dehogy is! A munkától! Mert látjátok, hogy az íróasztalotok össze lett törve, irodátokat pedig földig romboltuk. A szép új világban nem lesz szükség az öngerjesztő, végeláthatatlan papírmunkákra. Tiszteletem Bill Gates! Jobbnál jobb programok küldik nyugdíjba, vagy a picsába azt a sok millió ingyenélő embert akik, most a munkásokon élősködnek. Fogalmatok sincs róla mi az a munka! De erre abban a pillanatban rájöttök, amikor lehullik a csipa a szemetekről. És ez ijesztő, mert a sok üléstől tönkre ment testetek, már semmire sem alkalmas, de leginkább a munkára nem.
Döbbenten nézitek az Avatar című filmet, nem értitek mi zajlik bennetek. Én csak mosolygok hisz' tudom, hogy egy folyamat közepén járunk, melynek végén az ember visszatér Gaia földanya ölelő karjaiba. És újra, most még szinte elképzelhetetlen szimbiózisban fogunk élni a természet összes teremtényével. 2012-ben világvége lesz, igen ennek a világrendnek lesz vége. Gaia beindította az emberekben a védekező ösztönt. Igen vége ennek az önmegsemmisítő világrendnek, aki ezt nem látja, - az halott. Látom mindnyájukat, és egyszerre sajnálom, és gyűlölöm őket. Látom viszont azokat is, akik már érzik tudják, hogy mi vár ránk: - Háború! "Sajnos" - kéne mondanom, de nem mondom, mert Gaia megsimogatja a fejemet és halkan a fülembe súg: - Vagy ti tisztítjátok meg soraitokat, vagy én, de akkor nem garantálom hogy marad ember e földön. – És ekkor beugrik egy sztori, ami úgy kezdődik hogy volt Ádám és Éva. Végiggondolom és elhiszem neki, hisz' nem először tette már meg. Már jó párszor megnyomta az „uninstall” gombot. Zuhanó repülőn minden ember hívő, szoktam mondani, mert tudom, amikor majd jön a „megsemmisítő”, akkor majd mind térdre estek és összerakjátok tenyereteket és szátokra veszitek a nevét, de ekkor már késő lesz. Kimegyek az erdőbe és idegennek érzem magam, - nagyon idegenek, de hisz' ez az én bolygóm, álltatom magam. Egy őz rám néz és egyszerre látom a szemébe az utálatot, a félelmet, és a gyűlöletet. Futnék utána, hogy átöleljem és elmondjam neki, hogy én nem! De nem kíváncsi rá, hisz ő tudja, mi nem tartozunk ide, erre a földre, erre a bolygóra. Idegenek vagyunk. Csak saját magunk által teremtett zombi világban vagyunk otthon. Otthon?
Zábrácki László
|