|
TIBORCA történe III. 25.
Bóna Mária Ilona 2010.02.24. 12:35
Elias szerint:A nemesség nagy részének erős elzárkózása a német középrétegektől akadálya egy példaképül szolgáló, központi "Society" kialakulásának; melynek más országokban döntő hatása volt, mint az egyik állomásnak a nemzetté alakulás útján... A túlnyomórészt hivatalnokokból álló szűk rétegnek, akik jövedelmüket közvetlenül vagy közvetve az udvartól kapták, még nincs széles polgári háttere. A kereskedő polgárság, mely az író értelmiség közönsége lehetett volna, a legtöbb német államban még viszonylag kialakulatlan. Pont, mint az 1990 utáni Magyarországon, ahol a második világháború megállította a polgárosodási folyamatot, majd a háború utáni erőszakos proletarizálással végképpen visszafordította az új politikai hatalom, amelyik bolsevik mintára egyenesen kiirtotta a polgárságot és a saját földjén gazdálkodó parasztságot.
TIBORCA története
III. f., 25. r.
ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET!
Civilizáció és (vagy?) kultúra
Minden esetre futotta erőmből - a körülmények ellenére – hogy ne okozzon túl nagy gondot a továbbtanulásom. Szerencsére, többnyire írásos beszámolókkal zártunk minden nagyobb témakört. Ilyenkor jó hasznát vehettem a számítógépes, szövegszerkesztői tudásomnak és azoknak az írásoknak, melyeket évekkel korábban írtam a témakörökből!
Többek között, összehasonlító dolgozatot kellett írni a kultúraközvetítés elmélete tantárgy keretében: Geertz: Sűrű leírás, valamint Elias: "A civilizáció folyamata" című művekben megfogalmazott kultúraelméletek alapján.
Mindkét tanulmány nagyon izgalmas és érdekfeszítő olvasmány volt. Terjedelmük és tartalmuk miatt - tekintettel a körülményeimre: kitaláltam azt a módszert, hogy először készítettem egy kivonatot Geertz, majd egy másikat Elias művéből. Ezt a kivonatolt szöveget használtam az összehasonlításhoz.
Sok gondolat tűnt ismerősnek mindkét tanulmányban. Például: Geertz, mielőtt eljutna a kultúra "sűrűelmélet"-megfogalmazásához, kijelenti
- "A kultúra fogalma alapján keletkezett az antropológia egész tudománya, amely egyre inkább arra törekedett, hogy korlátozza, pontosítsa, körvonalazza és megfékezze e fogalom igényeit."
Ezután leírja különböző szerzők (E.B.Tylor, Clyde Kluckhohn, Max Weber) kultúraelméleteit. Így jut el - Gilbert Ryle-től kölcsönvett kifejezéssel, - a "sűrű leírás" megfogalmazásáig:
"Az antropológia... szociálantropológia művelői néprajzot (ethnography) írnak... Néprajzot művelni annyit jelent, mint kapcsolatot megállapítani, adatközlőket kiválasztani, szövegeket átírni, családfákat felvenni, mezőket feltérképezni, naplót vezetni és így tovább... azonban nem ezek a technikák és készen kapott eljárások határozzák meg, ...hanem hogy miféle szellemi erőfeszítésről van szó: ... amelynek célja a sűrű leírás.
"Ryle szerint: a "ritka leírás" és a "sűrű leírás" közötti különbség abban van, hogy: "... a néprajz tárgya: értelmi struktúrák tagolt hierarchiája...",vagyis: maga a mű- az alkotás- a produktum a "sűrű leírás", és az erről szóló elemzés a "ritka leírás".
Ward Goodenough szerint: "...a kultúra az emberek tudatában és szívében lakozik... Egy társadalom kultúrája mindabból áll, amit az egyénnek tudnia vagy hinnie kell ahhoz, hogy a társadalom tagjai számára elfogadható módon tevékenykedhessék.".Ez a felfogás az egész irányzat locus classicusává(klasszikus helyévé) vált.
Geertzettől a megközelítéstől elválasztva a sajátját, kifejti: "...vegyünk mondjuk egy Beethoven-vonósnégyest. A kultúrának ezt a ... szemléletes példáját, senki sem fogja azonosnak tekinteni a partitúrával, az eljátszásához szükséges készségekkel és tudással, az előadók és a hallgatóság értelmezésével... De hogy egy Beethoven-kvartett időben kifejlődő tonális struktúra, modellált hangok összefüggő sora - egyszóval, zene - nem pedig bárki tudása, vagy hite bármiről, beleértve azt is, hogy miképpen kell eljátszani..."
És így tovább, és így tovább...
Itt most legszívesebben az egész dolgozatot idézném, mert annyira feszít belülről az a vágy, hogy megosszam másokkal (hiszen azért tanultam) azokat a ragyogó gondolatcsillámokat, amelyeket megismerhettem a főiskolai tanulmányaim során!
Talán, mert szívesen vitatkoznék - az előzőekben már említett Elias "A kultúra és a civilizáció ellentétének szociogeneziséről Németországban" című művében talált kultúraértelmezésekről leírom azokat, mint érdekességeket.
Elias szerint a civilizáció fogalmában a Nyugat öntudata (a nemzeti tudat) fejeződik ki. Összefoglalja mindazt, amit az utóbbi két-három évszázad nyugati társadalma önmagát - korábbi önmagához képest, vagy mai "primitívebb" társadalmaihoz képest - előbbre tartónak véli.
A civilizáció azonban a különböző nyugati nemzeteknél nem ugyanazt jelenti. Mindenekelőtt a különbség a szó angol és francia, illetve német használata között van.
Az angol és a francia a civilizáció fogalmával foglalja össze a saját (nemzeti) jelentőségét, a Nyugat és az emberiség haladása felett érzett büszkeségét; vonatkozhat politikai, gazdasági, vallási vagy technikai, erkölcsi vagy társadalmi tényekre. Vonatkozhat teljesítményekre is és az emberi tartásra "behaviourjére", függetlenül attól, hogy teljesítettek-e valamit, vagy sem.
A német nyelvterületen a civilizáció valami egészen hasznos dolgot jelent, az emberi létezés felületét fogja át. Az a szó, mellyel németül az emberek magukat értelmezik és kifejezi a saját teljesítményük és lényük felett érzett büszkeséget: a kultúra. A német kultúra fogalom- lényegében a szellemi, művészi és vallási tényekre vonatkozik; egyfajta szigorú válaszfalat húz a politikai- gazdasági- és társadalmi tények közé.
Legtisztábban a "kulturális" melléknévben fejeződik ki, mely nem az ember létértékeit, hanem az "emberi produktumok" értékét és jellegét jelöli, vagyis a "behaviurre" az ember teljesítményétől független. Ez a szó: a "kulturális" fogalmanem fordítható le közvetlenül franciára és angolra.
A két fogalom: a civilizáció és a kultúra értelmezésének különbsége leginkább a népek közötti nemzeti különbségek megítélésében van. A civilizáció azt hangsúlyozza, ami az emberekben közös. A német kultúrafogalom különös erővel emeli ki a nemzeti különbségeket: például a néprajzi és antropológiai kutatásokban. Így keresve választ arra a kérdésre, hogy: - "Voltaképpen mi is a mi sajátlagosságunk?".
Elias e művének "Példák az udvari szemléletmódra Németországban" című fejezetében idézi többek között Nagy Frigyes A német irodalomcímű írását, melyben a német írásbeliség csekély és nem kielégítő fejlődése miatt panaszkodik. "Félbarbár nyelvet látok, amely ugyanannyi nyelvjárásra bomlik, ahány tartománya van Németországnak.
Minden kör azt képzeli, hogy az ő tájszólása a legjobb ...
A harmadik rend már nem tesped szégyenletes megalázottságban. Az apák biztosítják gyermekeik tanulmányait, anélkül hogy eladósodnának..."
A polgári körök Németországban is lassacskán jobb módúakká váltak. De ez a polgárság más nyelven beszélt, mint a király.
Goethe Költészet és valóság 10. könyvében így ír erről: "...egyszercsak leráztunk magunkról mindent, ami francia.".
1759-ben írja Lessing: "Levelek a legújabb irodalomról"-ban (I.rész 17. levél): "A természet nem ismeri azt a gyűlöletes különbséget, amelyet az emberek maguk között tesznek. A szív minőségeit úgy osztja el, hogy nem részesíti előnyben a nemeseket és gazdagokat."
Figyelemre méltó és a mai magyar kulturális viszonyokra (új polgári avantgárd jelenlétére) is vonatkoztatható gondolatokat találtam Elias művében. Mely-szerint, a 18. század második fele egész irodalmi mozgalmának olyan társadalmi réteg a hordozója, amely az udvari társasági élet "természetellenességével" szemben a "természetességet" hirdeti.
Ez a mozgalom azonban nem politikai, hanem szociális, a társadalomalakítás kifejeződése. Egyfajta polgári avantgárd fejezi ki magát; elitet alkottak a néppel szemben és másodrangú emberek voltak az udvari arisztokrácia szemében.Goethe 1771. dec. 24-én, a Werther-ben különösen világosan mutatja meg a két frontot, mely között ez a réteg él:
"Legjobban a fatális polgári viszonyok ingerelnek. Éppoly bölcsen tudom, hogy mint bárki, mennyire szükséges és mennyi előnyt jelent nekem is a rendek közötti különbség, de hát ne álljon az utamba..."
Jelentése: a kapuknak lefelé zárva kell maradniuk. Felfelé viszont ki kell nyílniuk. Goethe sem gondolhatott arra, hogy a felfelé vezető utat lezáró falat széttörje, mert attól félt, hogy a viharban ledőlne az a fal is, amely őt magát az alatta levő néptől elválasztotta.
Hasonló mozgalom létezett Franciaországban. A középosztálybeli körökből emelkedett ki Voltaire és Diderot.De ott a tágabb, udvari társadalom, a párizsi "Society" (zárt érintkezési kör, társaság, társulat, egylet,) minden nehézség nélkül befogadta és beolvasztotta ezeket a tehetségeket.
A francia Mauvillon 1740-ben ezt írja a német viszonyokról: "A német nemes gőgös és büszke, néha egészen a gorombaságig. ... Ritkán fordul elő, hogy rangon alul kötnek házasságot. ...ritka az is, hogy ...érintkeznek polgári egyénekkel. ...akármilyen érdemeik legyenek is.".
Elias szerint:A nemesség nagy részének erős elzárkózása a német középrétegektől akadálya egy példaképül szolgáló, központi "Society" kialakulásának; melynek más országokban döntő hatása volt, mint az egyik állomásnak a nemzetté alakulás útján...
A túlnyomórészt hivatalnokokból álló szűk rétegnek, akik jövedelmüket közvetlenül vagy közvetve az udvartól kapták, még nincs széles polgári háttere.
A kereskedő polgárság, mely az író értelmiség közönsége lehetett volna, a legtöbb német államban még viszonylag kialakulatlan.
Pont, mint az 1990 utáni Magyarországon, ahol a második világháború megállította a polgárosodási folyamatot, majd a háború utáni erőszakos proletarizálással végképpen visszafordította az új politikai hatalom, amelyik bolsevik mintára egyenesen kiirtotta a polgárságot és a saját földjén gazdálkodó parasztságot.
Bóna Mária Ilona
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
