Sértő Kálmán -

A FELKELŐKRŐL

(Hubay Kálmánnak) A hazáról sokat beszéltek Rossz magyarok az ég alatt, Magyar hite, mint virágszirom A szívről már-már leszakadt Üldöztek bennünket a zsidók Újságban, bankból egyaránt, Mert új irányt szabtunk magunknak Rögös úton egy hős irányt... Magunk kikért, már bokrosodik, Tanuja sok új temető Hogy hány ifjú holt felvidékért, Hány Hungarista felkelő. Rábízták magukat a szélre, Nem várta őket áldomás, Bús volt a kísérőzenéjük: Az őszi varjúkárogás... Itt hagyták drága lányok csókját, Álmot, tervet, ölelést, Az árva arcú szélcsapatok Megcsinálták a fölkelést. Lerántotta a rögre őket A szívre vadászó golyó, Aki titkon tud sírni értük Az tovább álmodni való... Tovább kell élőknek álmodnunk, Hinni, mert készül valami, Nem járja már itt sok magyarnak Mindég könnyét ontani. Hős szó kell nékünk, nem hazugság Azt izenik a temetők, Parancsot virágoznak nékünk A porladozó felkelők...