Terra Incognita ART rovata: ÁRNYÉK ÉS RAGYOGÁS (Shadow & Shining)
Terra Incognita ART rovata: ÁRNYÉK ÉS RAGYOGÁS (Shadow & Shining)
KEZŐLAP
 
IRODALOM
 
ZENE
 
KÉP, FOTÓ
 
FILM, VIDEÓ
 
IMPRESSZUM
Rovatszerkesztő:
Audie

Elérhetőségünk:

terrainc88@gmail.com

 

 
TIBORCA TÖRTÉNETE
TIBORCA TÖRTÉNETE : TIBORCA története I. 8.

TIBORCA története I. 8.

Bóna Mária Ilona  2009.12.27. 20:39

A pályaválasztás előtt meg kellett egy fogalmazásban írni, hogy ki- mi szeretne lenni. Én azt írtam, hogy tanítónő. Kifejtettem a kötelező másfél oldalon, hogy miért… Meg is kaptam rá az ötöst. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor az osztályfőnöki órán végig kérdezte az osztályt. Vagyis, szóban is el kellett mondani egy mondatban, hogy mi akarsz lenni. Felálltam és mielőtt kinyitottam volna a számat, megszólalt: - Ilona, te jó fizikai munkás leszel. Megvan az erőd hozzá!  Egy szó nélkül leültem. Nem láttam értelmét, hogy bármit is mondjak a tanítónőségről. Azóta is feszít belül az a ki nem mondott gondolat, hogy „tanítónő szeretnék lenni”! ... Ismét föltűnt lelki szemeim előtt apu meglepett arca, amint megkérdezte: - "Tanítónő? Aztán meddig köll ahhoz még tanulni?". Ekkor már rosszat sejtve soroltam, hogy: - "A gimnázium 4 év, majd a tanítóképző 3 év.". Az a haragos visszautasítás, amit akkor apától kaptam, mégis meglepett. ... ismét felidéződött bennem apa, amint rám mordult: "De hiszen az 7 év és akkor még mindig nincs egy szakmád sem! Miből fogsz akkor megélni? Szó sem lehet róla! Előbb tanulj egy szakmát, tartsd el magad, és azután azt csinálsz, amit akarsz! Felőlem akár tanulhatsz is!"
 

TIBORCA története
 
I. f., 8.
 
ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET!
 
 
 

Első szerelem (2)

 
Augusztus első hétfő reggele volt. Csörömpölve haladt a 31-es villamos a Boráros tér irányába. Az utasok között egy szorongó kislány küszködött a sírással. Ez én voltam: Tiborca Ilona, első éves nőiruha-szabóvarró ipari tanuló.
 
 

Egyre csak apa szigorú, ellentmondást nem tűrő hangja visszhangzott bennem:

- "Míg az én kenyerem eszed, azt teszed, amit én jónak látok! Majd, ha meg tudsz állni a saját lábadon, azt csinálsz amit akarsz!".

A Határ útnál éles kanyarral tért rá a villamos az Illatos útra. Mindkét kezemmel meg kellett kapaszkodni, hogy el ne essek. Pedig éppen zsebkendő után kotorásztam, mert visszafogott könnyeim az orromon találtak utat maguknak. Miután kifújtam az orrom, elhatároztam, hogy valami kellemes dologra fogok gondolni. Szerettem volna, ha a sírós kedvem elmúlna. Nem sikerült, mert akárhogy kutakodtam mind, az eddig megélt tizennégy évemben, egyre csak rossz dolgok jutottak eszembe...

Az nem lehet, hogy semmi jó nem történt velem!? Hiszen, szerettem suliba járni. Ott sokkal jobb volt, mint otthon. Ezért aztán minden létező szakkörbe jelentkeztem.

A sportkört azért szerettem, mert kötetlenebben lehetett mozogni, mint a tornaórákon. A bemelegítő futást úgy élveztem, mint nagyapa kedvenc lovának virgonc kiscsikaja a mezőn való futkározást. Ahogy elnéztem, amint nekilódult, majd hirtelen megfordulva megállt, miközben kettőt-hármat még rúgott is a hátsó lábával a levegőbe… ó, de sokszor szerettem volna kiscsikó lenni! A sportkörben legalább eljátszhattam, hogy én egy szilaj kiscsikó vagyok…
 
A testnevelő tanárnő észrevehetett valamit ebből a szilajságból, mert benevezett ötödiktől minden évben a kerületi iskolák futóversenyére. Körülbelül kétszáz résztvevő közül, mindig benne voltam az első tíz győztesben. Hogyan csináltam, nem tudom, mert alacsony termetemhez igencsak rövid lábak tartoztak. 
 
A rajzszakkörön az volt jó, hogy több téma közül, szabadon választhattunk

Amikor zaklatottan ültem be a padba, a festőművész rajztanárunk kényelmesen leült mellém, mert tudhatta, hogy szorongó lélekkel nem lehet felszabadultan rajzolni, festeni. Olyankor megfogta a ceruzás kezem, és úgy rajzoltuk együtt az ívelt vonalakat, hogy érezzem a lendületet. 
 
A színjátszó körben jobban élveztem volna a szerepjátszást, ha én lehettem volna a királylány és nem a barátnőm...

Mindegyik szakkörben szerettem valamit, de annak örültem volna igazán, ha egy-egy alkalom után lett volna kinek élménybeszámolót tartani. Majd szétvetett az a belső feszültség, amit akkor éreztem, amikor új élményemet, vagy "felfedezésemet" nem tudtam senkivel megosztani. Így aztán, túltengő közlési vágyamat, hallgatóság hiányában, gyakran el kellett fojtani.
 http://cyberpress.sopron.hu/showbinary.php/mende3.jpg
 A magyar tanárnő különben sem szeretett. Ezt onnan tudtam, hogy akármilyen lelkesen készültem, hármasnál soha nem adott jobbat. Egyszer, olyan szenvedélyesen elemeztem Petőfi: Alföld című versét, hogy felzúdult az osztály, amiért csak hármast kaptam. Érdekes, hogy az írásbeli dolgozataimra, viszont megadta a jelest mindig. Lehet, hogy a külsőm volt ellenszenves neki?
 
A pályaválasztás előtt meg kellett egy fogalmazásban írni, hogy ki- mi szeretne lenni. Én azt írtam, hogy tanítónő. Kifejtettem a kötelező másfél oldalon, hogy miért… Meg is kaptam rá az ötöst. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor az osztályfőnöki órán végig kérdezte az osztályt. Vagyis, szóban is el kellett mondani egy mondatban, hogy mi akarsz lenni. Felálltam és mielőtt kinyitottam volna a számat, megszólalt:

- Ilona, te jó fizikai munkás leszel. Megvan az erőd hozzá! 
 
Egy szó nélkül leültem. Nem láttam értelmét, hogy bármit is mondjak a tanítónőségről. Azóta is feszít belül az a ki nem mondott gondolat, hogy „tanítónő szeretnék lenni”!

Már a Soroksári úton jártunk, amikor eddig eljutottam gondolataimban. Féltem, hogy esetleg eltévedek, de az megnyugtatott, hogy legalább a 31-es villamossal a végállomásig kell menni.

Ismét föltűnt lelki szemeim előtt apu meglepett arca, amint megkérdezte:

- "Tanítónő? Aztán meddig köll ahhoz még tanulni?".

Ekkor már rosszat sejtve soroltam, hogy:

- "A gimnázium 4 év, majd a tanítóképző 3 év.".  

Az a haragos visszautasítás, amit akkor apától kaptam, mégis meglepett.
 
És, újra és újra annyira fájt, hogy ismét ki kellett fújnia az orromat.
 
Már teljesen elázott az egyetlen zsebkendőm. A villamos is bekanyarodott a Boráros térre. Abból jöttem rá, hogy ez a végállomás, mert mindenki leszállt. Én is gyorsan leugrottam, de azután megtorpantam, mert be kellett tájolni magamat.
 
Míg keresgéltem a feljáratot a Petőfi hídra, a 6-os villamoshoz, ismét felidéződött bennem apa, amint rám mordult:
 
- "De hiszen az 7 év és akkor még mindig nincs egy szakmád sem! Miből fogsz akkor megélni? Szó sem lehet róla! Előbb tanulj egy szakmát, tartsd el magad, és azután azt csinálsz, amit akarsz! Felőlem akár tanulhatsz is!"
 
Még reggel volt, de már a Nap ontotta melegét a Nagykörútra. Szikrázó fénye a villamos ablaküvegén keresztül megcsillant kibuggyanó könnyeimen. Leszálltam a Baross utcánál és remegő lábakkal elindultam a Rákóczi tér irányába. A kapualjak hűs doh- és penész szagot ásítoztak az aszfalt szagú, meleg utcára. Életemben először tapasztaltam, hogy a nyár nemcsak erdő- mező- és virágillatú lehet. Most jöttem rá, egy pillanat alatt, hogy amikor úgy sajnáltam magamat nyaranta, hogy nagyszüleim tanyáján kell a szünidőt eltölteni - milyen kivételesen jó dolgom volt 

Annak ellenére, hogy hiányoztak a pesti játszótársak, barátok - élveztem a természet közelségét.

Akkor nem hittem volna, hogy évekkel később az az egész olyan szép emlékképként fog élni bennem és majd egyszer ehhez a büdös, ellenszenves belvároshoz képest olyan vigasztalóan csodálatos lesz minden, ami odakötött! 

Elértem az "Otthon Étterem"-hez és megpillantottam a kétoszlopos kapualjat. Oda kellett bemenni. Beléptem egy neonnal megvilágított, nagy helyiségbe. 

- Csókolom!

Mondtam fennhangon, ahogy megtanultam. A köszönésemet senki sem fogadta. (Itt ez nem szokás - gondoltam.)

Egy idősebb, rettenetesen kövér, jóságos arcú nő odajött hozzám. Megkérdezte a nevemet. Miután az egyoldalú bemutatkozás megtörtént, odakísért egy nagyon hosszú asztalhoz, amit fiatal nők ültek körbe.
A kövér nő rámutatott egy üresen maradt hokedlira, amire leültem. Letett elém egy papírdoboz alumínium csatot meg színes textildarabokat. 

Felállította a jobbomon ülő lányt a hokedliról. Leült a helyére, és megmutatta hogyan kell az anyagot felragasztani a csatra.
- Meg kell várni, míg kissé szárad és ki kell vágni az anyagot, majd a visszáján cérnával összevarrni úgy, hogy a színén sem a ragasztásból, sem a varrásból semmi sem látszódhat. 
- Klári néni!
 
Szólt be valaki egy másik helyiségből. Erre, a mellettem ülő magyarázó nő fölállt, miközben a hokedli belenyekergett a megkönnyebbülésbe, és sietve kikacsázott„
Na végre! Megtudtam a nevét.” Már azon aggodalmaskodtam magamban, hogy: hogyan szólítsam, ha majd meg kell szólítani?

 

A felállított lány visszaült a helyére. Körülnéztem. Mindenki csatot varrt.

Klári néni később visszajött és az asztal szemközti oldalán leült egy üres helyre és figyelmesen nézte az ügyes- ügyetlenkedő kezeket.

Nem tudom, hogy ettől-e, de a remegés a lábamból a kezembe vándorolt.
http://www.mke.hu/lyka/08/e8p048.jpg 
 

Legszívesebben elbújtam volna valahova a csatokkal, hogy ne láthassa senki, hogyan szerencsétlenkedek - pedig, megvolt bennem az igyekezet, hogy nagyon szépen csináljam. A felragasztást az asztalon lehetett végezni, de a varrást - ami a csupa ragasztós anyagon egyébként is nehéz volt - nem lehetett sem ott, sem a levegőben. Kétségbe esve néztem, hogy a többiek hogyan varrnak. Legtöbben egyik lábukat keresztbe téve a másikon, a felső láb térdére helyezték a munkadarabot, majd mélyen fölégörnyedve dolgoztak. Én is ezt tettem. Hamarosan a két ülőgumóm után elzsibbadt mindkét lábam is. Erősen nyilamló- húzó fájdalmat éreztem a hátizmaiban. Nem bírtam tovább. Kihúztam magamat úgy, ahogy azt az általánosban nyolc évig megszoktam. Ekkor már nem bírtam megállni, hogy ne szóljak.

- Elsőben még intőt is kapott a mi sulinkban az, aki nem hátul keresztbetett karokkal ült a padban.
Mondtam suttogva a jobb oldalamon ülő lánynak.
- Ja, kisanyám! Ezt is szokni kell!
Szólalt meg az, meglehetősen mély és rekedtes hangon. Döbbenten néztem a mellettem ülőre, aki ugyanolyan kicsi lehetett, mint én, de a haja felnőttesen bevörösítve, jó magasra feltupírozva; szemöldöke helyén fekete szemceruza vonal, alatta erősen véreres szeme, körülötte szintén fekete ceruzavonal. Kíváncsi lettem arra, hogy egy ilyen lány, vajon hogyan boldogul a csatokkal.
- Már legalább tizet megvarrtál, én meg még csak a másodikkal kínlódom. Biztos harmadéves vagy.
- Á dehogy! Én is elsős vagyok, csak én már egy hete idejárok. Te hol a csudában voltál eddig?
Egyébként Judit vagyok.Ekkora érdeklődésre nem számítottam, ezért örömmel válaszoltam, hogy: 
- sátortáborban, és Ilona vagyok.
- Sáátortááboorban?
Ismételte Judit, de olyan gúnyos hangsúllyal, hogy attól egészen megszeppentem. Mintha eddig nem is egy hazában éltünk volna! 
- Mindjárt röhögőgörcsöt kapok! Te ilyen helyekre jársz?
Kérdezte, de nem válaszolhattam, mert Klári néni - figyelmeztetően - a gyűszűs ujjával megkopogtatta az asztalt.
 
Míg beszélgettünk, a levegőben varrtam és nem fájt a hátam. A munkával azonban alig haladtam. 
Azalatt, Judit újabb két csattal lett kész. Újból keresztbetett lábaimra helyeztem a munkadarabot és föléje hajoltam. Így varrtam egy darabig, de elölről kezdődött a zsibbadás, hátfájás...
Klári néni megint kiment és két lány hangosan zúgolódni kezdett a csatvarrás miatt.
- Így nem lehet a szakmát megtanulni! Jövőre szabadulnék, de még nem tudok egy egyszerű ruhát sem kiszabni, hát még megvarrni!
- Itt nem is fogod megtanulni. A suliban, meg otthon kell!
- Azt hiszed, hogy anyámnak van annyi pénze, hogy méterszám vegye az anyagot a kísérletezéseimhez?
- A suliban kétharmadolunk, vagyis kicsinyítve elkészítjük a szabásmintát, ami után kiszabjuk és megvarrjuk. Ehhez kis anyagdarabok is megteszik.
- Azt is a tanműhely kötelessége lenne adni, de Klári nénitől hiába kérsz! Könnyű neked, mert az anyád varrónő! Annyi maradékot tesz el neked, amennyi kell! De én a múltkor is, apám pizsama gatyájából szabtam ki a házi feladatot. Szakadt volt a pizsama, azt hittem már úgysem kell. Anyám meg tegnap kereste, hogy megstoppolja. Nagy balhé volt, amikor megmondtam, hogy én szétszabtam.

Itt azután véget ért a társalgás, mert a lányok mind felnevettek, mire nagy morcosan bejött Klári néni.
- Az ember egy percre sem teheti ki a lábát? Kérdezte, és újból szétfolyt a hokedlin. 
Rosszallón ránézett a két hangadóra, mintha a falakon keresztül is pontosan látta, hallotta volna, hogy kik és mit beszélnek. Pontosan tudta, hogy kire kell haragudnia.

Megrémültem ettől, mert az az érzésem támadt, hogy Klári néni belelát az emberekbe és akkor azt is megtudja, hogy én tulajdonképpen nem is akartam varrónő lenni.
 
*
 http://taboroztatas.hu/img/HTHZ-T%C3%A1bor.JPG
 

Belesajdult a szívem a gondolatba, hogy két nappal ezelőtt még a sátortáborban voltam a Bakonyban. Anya, apa odajöttek utánam. Majd anya, szinte a fülemnél fogva vitt a VII. ker. Tanácsra megkötni az iparitanuló-szerződést.

Nagy veszekedés előzte ezt is meg, mert nem volt anyakönyvi kivonatom. Azon vitatkoztak, hogy kinek lett volna a dolga erről gondoskodni. Végül, anya ment el a VIII. ker. anyakönyvi hivatalba egy újat csináltatni. Azzal azután együtt visszamentünk a szerződést megkötni.
 
*
 
Ettől fogva úgy próbáltam átvészelni az inaséveket, hogy lélekben nap, mint nap máshol jártam. Csak fizikailag voltam jelen.
 
Most is a nyári táborban jártam, ahol csodálatos élményekben volt részem. Felfedeztem magamban a gyönyörködés képességét és átéltem életem első gyönyörét.
Gyönyörködtem a hajnali napsugárban megcsillanó millió harmatcseppben, mikor reggel kimentünk a patakra vízért.
Gyönyörűség járta át egész mindenemet, amikor - számháborúzás közben - felkapaszkodtunk az egyik hegycsúcsra és onnan körülnézve olyan volt az erdős táj, mint a zöld szín különböző árnyalataiban hullámzó tenger. Olyan volt a dimbes-dombos vidéken körös-körül a fákon átsuhanó szélben a lombok sustorgó moraja, mint egy szimfónia sejtelmes részlete. Csodálatos volt, és az is, hogy örökre megjegyezhettem a látványt, a hangokat, az illatokat és az emlékezet erejével bármikor előhívhattam, amikor csak akartam…
 
Így, "együtt lehettem" Jóskával is bármikor!
 
Jóska, már elsős gimnazista volt. Mint ifi-vezető, jött el a táborba és a táborvezető tanárok munkáját segítette.
Az általánosban egy iskolába jártunk. Hazakísért néha és vitte a táskámat. Hiába mondtam, hogy „én erős vagyok, elbírom könnyedén”.
     
Utolsó táborban az ... örssel                                                                                 Az utolsó úttörőtáborban

A táborban is, egyik este, amikor megtudta, hogy én vagyok a soros a vízhordásban, utánam jött a forráshoz. A víz a konyhásoknak kellett a mosogatáshoz. Már éppen megtöltöttem és elindultam a két teli vödörrel, amikor odaért és elvette tőlem. De ahelyett, hogy elindult volna velük, hirtelen letette, és azt mondta:
 - "Nekünk meg kell valamit beszélnünk!".
A "téma" egy puszi volt, amit már egy hete ígértem Jóskának - félig játékosan, nem egészen komolyan. Azért, boldog voltam, hogy neki is olyan fontos az a puszi, hogy újra és újra rákérdez. Eddig azonban olyankor mindig voltak körülöttünk mások.

Most, hogy csak kettesben voltunk és még soha nem kerültünk ilyen közel egymáshoz, egész testemet átjárta az ismeretlen remegés.
Legszívesebben elszaladtam volna, hogy Jóska észre ne vegye. Olyan nyugodtnak látszott, hogy szégyelltem volna, előtte magamat.

Gyorsan el akartam intézni az egészet. És, mintha csak egy egyszerű ígéretbetartásról lenne szó, a fiú felé fordultam. Az arcát akartam megpuszilni. Jóska, viszont abban a pillanatban felém fordult és összeért a szánk. A gyönyörűségtől aléltan borultam a fiú vállára. Nem tudom, hogy mi történt ezután, mert arra tértem magamhoz, hogy ülünk az út mentén a fűben. Az én fejem az ő ölében és simogatja a hajamat. Felegyenesedtem, és csak néztem magam elé lehajtott fejjel.

Még mindig remegtem. Nem mertem felállni, mert olyan gyengének éreztem magamat. Jóskára néztem, aki hosszú, világos szempillái alól kérdőn, szinte esdeklőn nézett rám.

Zavaromban rámosolyogtam, erre ismét meg akart csókolni, miközben kérlelve mondta
- Nem lehetne még egyet? 
- Nem!
Mondtam határozottan. „Még mit nem, hogy még egyszer rosszul legyek és azt se tudjam, hogy mi történik velem?” Mondtam inkább csak magamnak.

Felugrottam és megragadva a két vödröt, elindultam.
 
Bóna Mária Ilona

 

 

 
NAVIGÁTOR

BELFÖLD: Terra Incognita

TUDOMÁNY: AURORA
 
LEGFRISSEBB
Kavics az égben 4. - REGÉNYEK
Hontalanok 1-6. - TÖRTÉNELEM
Kavics az égben 3. - REGÉNYEK
Kavics az égben 2. - REGÉNYEK
Kavics az égben 1. - REGÉNYEK
600. - NOVELLÁK
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 16. Török világ-német világ 1-3. rész TÖRTÉNELEM
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 15. MOHÁCS - TÖRTÉNELEM
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 14 Dózsa György lázadása. - TÖRTÉNELEM
A MAGYAR NÉP MULTJA ÉS JELENE I. 13. A Hunyadiak kora. 2. rész - TÖRTÉNELEM
Márciusi tűz - VERSEK
A HÁZASSÁG, EGYSÉG - ÍRÁSOK

Nyikos Tibor: ... ELSŐ HIDEGEK - VERSEK

Hazatérés - VERSEK

Siklósi András: Édesanyám - VERSEK

Kínai zenei est -Kulturális események

TIBORCA története IV. 25. rész
TIBORCA története IV. 24. rész
TIBORCA története IV. 23. rész
TIBORCA története IV. 22. rész
TIBORCA története IV. 21. rész
TIBORCA története IV. 20. rész

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU